| Petronius: A barátságról Áll a barátság szép neve, míg látjátok a hasznát; ámde az ostáblán meg sosem áll a kavics. Míg a szerencse kitart, nem sápad az arcnak a máza, hátat fordíttok, hogyha enyész, gonoszul. Színjáték a világ! Apa-jelmezben van az egyik, ez megjátssza fiát, az meg a vén zsugorit, - majd a szövegkönyv végét jelzi vidám szerepüknek, s íme: lehullik... |
Következő